Bóta Ildikó mozgásfejlesztő terapeuta napló formájában rögzítette szakmai és személyes élményeit, tapasztalatait a SPARKS Projekt keretében folytatott BMC-lab kapcsán.
E kutatás, ami a Projekt első évében zajlott, azt vizsgálta, hogy miképpen lehet a BMC megközelítést és a SPARKS Projekt során szerzett tapasztalatokat a halmozottan sérült kisgyerekek óvodai csoportjában való munkába beileszteni.
"Érdekes volt a visszajelző-beszélgetésnél, amit Feri felvetett a L.vel való, meg a Sanyi D.vel való munkája során: hogy a talp-térd-gát-rekesz vízszintes testi tagozódás, az olyan lemezes szerkezetre hasonlít, mint az agyban két hártya (Sanyi becsúsztatta D. talpa alá a kezét, és fel tudta emelni, D. csak kicsit ért hozzá a háta mögött lévő matrachoz)."
"Nem akartam semmi különöset csinálni, lévén ez az utolsó óránk, összegezni próbáltam. Visszanézni arra, hogy amikor hozzáérek egy gyerekhez, akkor mennyire van benne az a sok információ, ami ezzel az éves munkával ment át rajtam. Vagyis másképp is tudok-e érinteni, fogni, mint ahogy adódna, a régi beidegződéseim alapján. Aktivitásban ez túl sokat vagy látványosat nem jelentett, mégis egy pillanatnak tűnt az egész óra. Valahogy benne nyugodtunk J.vel , ebben a megfigyelős egymáshoz érésben, és ez jó volt."
A napló első része itt olvasható.
A napló második része itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése